VI. Magyarország és a nemzetiségek
A trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmából az alábbiakban részleteket közlünk Légrády Ottó Igazságot Magyarországnak című könyvéből:
Azt mondották, hogy Magyarország elnyomja a területén élő idegen ajkú állampolgárokat. Ezeknek a fölszabadítása érdekében újra kell rendezni Közép-Európa térképét.
Nézzünk mindenekelőtt a szemébe annak a vádnak, hogy Magyarország elnyomta a nemzetiségeit! Ez a vád szorosan összefügg azzal a történelmi ténnyel, hogy Magyarország trónjára az osztrák örökös tartományokban uralkodó Habsburg-dinasztia került és az ország ilyen módon egy nagy impérium alkotóeleme lett. A birodalom vezetői egységes szerkezetű monarchiát igyekeztek volna összekovácsolni a sokféle fajtájú országokból. Ebből a szempontból azonban igen kényelmetlen elemnek érezték az igen erős ősi alkotmánnyal rendelkező magyarságot. A bécsi kormány százados politikája az volt, hogy a Magyarország területén telepítési akciókkal szaporítsa a különböző nemzetiségeket, s azoknak mindenféle kedvezménnyel külön faji erőt adjon. És emellett minden alkalmat megragadott arra, hogy ezeket a külön faji erőket a magyarság ellen izgassa. Magyarország önálló állami létét elnyomták, kifelé pedig egyszerűen elsikkasztották a bécsi államférfiak. Ebből a kettős okból azután két tragikus dolog következett. Az egyik az volt, hogy az ezeréves, önálló és független magyar királyságról a világ mindig édeskeveset tudott. Ausztria egyik tartományának néztek bennünket, holott Magyarországnak mindig megvolt az ősi alkotmánya. A másik következmény az volt, hogy ősi alkotmánya és szabadsága védelmében a magyar nemzetet a szabadságharcok egész sorozatába kényszerítették bele. Ezek a szabadságharcok tették az emberi szabadság örök gondolatának ragyogó neveivé Bethlen Gábor, Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos nevét. Kossuth Lajos csodálatos szabadságharcával nem is bírt egyedül Ausztria. Csak orosz segítséggel sikerült a magyar szabadságharcot leverni. A bécsi abszolutizmus, miután kivégeztette tizenhárom tábornokunkat, agyonlövette az első magyar felelős miniszterelnököt: gróf Batthyány Lajost, hóhérkézre juttatta a hazafiak egész hosszú sorát, az elnyomás és a legsötétebb önkényuralom elnyomó hálózatát terjesztette ki egész Magyarországra. A modern szabadságelveket gyalázatosan megcsúfoló abszolutizmusnak vajon kik voltak ebben az időben a legkészségesebb és legengedelmesebb támaszai? A csehek, akik amíg ennek hasznát látták, mindig a legodaadóbb támogatói voltak a bécsi kormány centralisztikus törekvéseinek.
Ferenc Ferdinánd trónörökös éppen alkotmányukhoz való ragaszkodásuk és szabadságszeretetük miatt fanatikusan gyűlölte a magyarokat. Politikai terve az volt, hogy a nemzetiségeknek a magyarság ellen való izgatásával fogja meggyengíteni és letörni nemzeti erőnket. Olyan Ausztriát akart alkotni, amelyben Magyarország nemzeti szempontból vegyes területei az anyaország alkotmányától elszakítva és a Habsburgok közvetlen uralma alá kerülve, a magyarság erejét paralizálnák. Féktelen agitáció kezdődött a magyarság ellen. A szlovákokat, akik szlávok ugyan, de más nyelven beszélnek, mint a csehek, arra bíztatták, hogy csatlakozzanak az osztrákhű csehekhez, azok majd autonómiát fognak nekik adni. Az Erdélyben lakó románságot, a Délvidéken lakó szerbséget szintén autonómiák és más tündéri ígéretek eszközeivel izgatták. Horvátországot pedig azzal kecsegtették, hogy külön királyságot fognak belőle alakítani. Ebből a korszakból származnak azok a vádak, hogy Magyarország elnyomta másnyelvű lakosait.
Folytatjuk.
(Forrás: Légrády Ottó: Igazságot Magyarországnak!. Pesti Hírlap, Budapest, 1930. 11-12. old.)
I. Az I. világháborúban Magyarország vesztette a legtöbb területet és a legtöbb népességet
III. Európa hálája Magyarország iránt
IV. Magyarország háborús felelőssége
V. Magyarország, miután ellenezte a háborút, ellene volt mindenféle hódításnak is
