A főispánságról néhány mondatban
Ahogy a DélHír is megírta, régi-új nevet adna a kormánymegbízottaknak egy kedden délután benyújtott friss „salátatörvény“. A Varga Mihály pénzügyminiszter által jegyzett javaslat indoklása szerint a főispán elnevezést a történelmi hagyományok tisztelete és újjáélesztése jegyében vezetnék be. A magyarellenes balliberális körökben a javaslat fölzúdulást váltott ki.
A főispánság ősi magyar intézmény. A főispáni állás az Árpád-korban, a XIII. században alakult ki körülbelül nagyjában abban a jelentőségében, amelyet hosszú századokon keresztül 1947-ig átmentett a magyar nemzet.
A főispánság történeti előzményei Magyarországon az államalapítás koráig nyúlnak vissza. Maga a méltóság frank-germán eredetű: az uralkodó kíséretéhez tartozókat (comesek) „területi” hatáskörrel ruházták fel. Szent István vármegyei igazgatásának mintájául ez a német területeken kialakult gyakorlat szolgált, amely Magyarországon sajátos módon érvényesült a korai középkor évszázadaiban, az Árpád-ház, ill. az Anjouk időszakában.[1]
A XIII. században vonult be az akkori várispánok vezetése alatt álló várkörnyéki megyékbe közjogilag is a magyar nemesség. Akkor a király nevezte ki a főispánt és a főispán nevezte ki a maga alispánját.
A történelmi fejlődés az autonómia felé vezetett, már az 1500-as évek elején törvény szól arról, hogy a főispán az alispánt a vármegye nemesei közül és a vármegye közönségének meghallgatása után tartozik kinevezni.[2] Röviddel rá, 1548-ban már törvény intézkedik arról, hogy az alispánt a megye választja és állásában a főispán csak megerősíti. A főispán eredetileg esküjét a király kezébe tette le.
Szintén 1500 körül hoztak egy törvényt, amely arra utasította a kinevezett főispánt, hogy amennyiben nem volna módjában a király kezébe az esküt letenni, úgy azt megyéje közönségének és nemességének színe előtt tegye le, miután a király tanúsítólevelét bemutatta.
Ezen a vonalon ment tovább a történelmi fejlődés, amely egyrészt kialakította a nemzeti ellenállás idejében különösképpen az autonómiát, másrészt megtartotta a főispáni állást 1947-ig, amíg a szovjet megszállókkal kollaboráló antimagyar rezsim el nem törölte, ahogyan a nemesi címeket is.
_____________________
[1] Ódor Imre: Egy főispáni beiktatás „koreográfiája” a reformkori Baranyában. Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007.
