Magyarország népszavazást kívánt a területek sorsáról

100 éve írták a lapok:

A magyar válasz tartalma.

Neuilly, feb. 13. MTI. kiküldött munkatársának jelentése: A magyar békedelegáció e hónap 12-én nyújtotta át a magyar békeszerződésre vonatkozó ellenjavaslatait. A határokra vonatkozó 38 félíves nyomtatott oldalra terjedő jegyzék kivonatos tartalma a következő: A tartós és méltányos béke eszméje, melyet a szövetséges és társult hatalmak államférfiai oly gyakran hangoztattak, csak Magyarország ezeréves természeti határainak fenntartásával valósítható meg. Emellett szól a népek önrendelkezési joga is, mert mi tudjuk, hogy a magyar földön élő nemzeti kisebbségek nem akarnak elszakíttatni Magyarországtól, valamint a nemzetiségi elv is, amennyiben a nemzetiségek nálunk több jogot élveztek, mint amennyit a most létrejött különböző békeszerződések számukra kikötnek és a joguk még jobban kiterjeszthető, anélkül, hogy Magyarország természetes határait meg kellene bontani. A békebizottság azt a kérést terjeszti elő, hogy a Legfőbb Tanács az elszakítandó területeken rendelje el a népszavazást, amely célból a fegyverszüneti szerződés sérelmével ott tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok visszavonandók, a népszavazás tisztasága a nagyhatalmak és a semleges országok csapatai által biztosítandók. A népszavazásra azonban ne a mai lakosság, hanem az 1918 november 3-án ott lakóhellyel bírók bocsáttassanak, miután a megszálló csapatok egy esetleges népszavazásra való tekintettel ezernyi magyart üldöztek ki onnan és helyükbe fiútestvéreiket telepítették be. Mi magyarok bizton reméljük, hogy nem fognak 50,6 százalék magyar vagy másnyelvű lakosságot cseh, román vagy szerb impérium alá juttatni, az 54,5 százalék magyar többségű Magyarország helyébe egy 66,7 százalék román többségű Romániát, 45,9 százalék cseh lakosú Csehországot és egy 38,7 százalék szerb lakosságú Szerbiát alkotni a földrajzi, történelmi és gazdasági tényezők figyelmen kívül hagyásával, a lakosság megkérdezése nélkül.

A békeszerződés tervezetében kijelölt határok sem a néprajzi viszonyokat, sem a történelmi jogokat nem veszik tekintetbe, hanem egyszerűen stratégiai határok, amelyek Magyarországot védtelenül kiszolgáltatják szomszédjai kénye-kedvének és egyedül az önző hódítóknak termékeny területek után való mohó vágyát elégítik ki.

A határok mentén 58.000 négyzetkilométer olyan terület szakíttatik el Magyarországtól, amelyen 3,825.000 színmagyar lakos él.

E terület, jól lehet az országnak csak 20,5 százalékát teszi, az ország tengeri termésének 27,5 százalékát adja.

A románok az antant-missziónak memorandumot nyújtottak volt át, amelyben a Bánát felosztathatatlansága mellett érveltek. Földrajzilag a román—szerb határ az Alföldön húzódó imaginárius vonal, természetes jellege nincs, néprajzilag: hogy 200.000 szerb Szerbiához csatoltassék, 386.000 idegen lakos kerül szerb impérium alá.

A cseh határ 16 magyar többségű várost és 20 magyar többségű járást szakít el az anyaországtól. A román határ 1,705.000 magyart és 760.000 más nemzetiségű lakost szolgáltat ki Romániának. A cseh határ a Duna és Ipoly vonalán 471.000 magyart kebelez be a cseh államba. Kassa 44.211 lakosából 32.350 magyar. Felső-Magyarországgal külön jegyzék foglalkozik. A cseh határ 30 kilométernyire közelíti meg Budapestet, amikor Nyugatmagyarországnak Ausztria számára való megítélésénél nagy szerepet játszott az a meggondolás, hogy ellenesetben Bécs városa csak 40 kilométernyire lenne a magyar határtól. Keletszlovákiának és a ruthén földnek Csehországhoz való csatolása még nagyobb hiba.

Keletszlovákia népességének 45,8 százaléka magyar, 33,5 százaléka tót, 9,2 százaléka ruthén. A ruthénlakta erdőhegység a legteljesebb gazdasági függésben van az Alföldtől. Ungvár 80,3 százaléka és Munkács 73,5 százaléka magyar lakosságú. A leglehetetlenebb helyzete Sátoraljaújhelynek van, amennyiben a várostól elszakítják a pályaudvart, az utóbbit Csehországhoz csatolják, hogy biztosítsák számára a márímarosszigeti vasútvonalat.

A Romániának ítélt terület 53,2 százaléka román, 32,5 százaléka magyar, 10,6 százaléka német. Nyugaton és keleten a magyar elem uralkodik 70-80 százalékos többséggel. A román határvonal mentén 30—80 kilométer széles sávban 153 színmagyar község és 64 magyar többségű város szakíttatik el Magyarországtól.

Szatmárnémeti 94,9 százaléka magyar. Nagyvárad 91,1 százaléka, Arad 73 százaléka magyar. Épp úgy tönkremennek, mint a határon belül fekvő Debrecen, miután létfeltételük mindannyiuknak az Erdély és az Alföld közötti áruközvetítés. A Bánátot illetőleg úgy a románok, mint a szerbek és a svábok kimutatták már annak szétválaszthatatlan egységét, amelytől Krassószörénymegyét sem lehet elkülöníteni. A Bánátból alig marad meg Magyarország számára néhány község Szeged közelében, amelyek ugyancsak Szegedet nem mentik meg a gazdasági éhenhalástól.

Szegeden dolgozták fel a Bánát, a Bácska és a Marosszöge nyersanyagát, amelyektől most elesik. A határon túl eső nagyvárosok Temesvár, Szabadka, Zombor gazdasági érdekszférái mind a Dunáig, északon Kecskeméttől Budapestig terjednek. Szabadka elszakításával és a szeged-bajai vasútvonal részleges elvesztésével pedig megszakadna Keletmagyarország összeköttetése a Dunántúllal és az Adriával.

A békeszerződés 208. cikke gabonaszállításra kötelezi a magyar államot Ausztria számára. Ennek minden lehetősége elvész a Bácska és Bánát elszakításával, mely az egész föld malomipari telepeinek másodika Budapest, amely éppen e területek gabonáját dolgozta fel. Fiume Magyarországnak köszönheti fejlődését és jelentőségét, mely természetes Hinterlandja és vele kölcsönös egymásra utaltságban áll. Sem Jugoszlávia, sem Olaszország nem tudja Fiume gazdasági helyzetét biztosítani, mert mindegyiknek több megfelelő gazdasági kikötő áll rendelkezésre.  Magyarország úgy a maga, mint Fiume érdekében jogot formál a kikötőre.

A Muraköz mindig Magyarországhoz tartozott volt, gazdaságilag is az északi területekkel áll közösségben.

Nyugatmagyarországgal külön jegyzék foglalkozik. Itt azonban rámutatás történt arra, hogy ősi magyar terület és német lakói későbben vándoroltak be. A városok a határ mindkét oldalán tönkremennének. E területre nézve maguk az osztrákok kérték a népszavazás elrendelését, Magyarország ugyanezt teszi. Magyarország összes tervbevett új határai az ország életének minden legcsekélyebb ismerete nélkül jelöltettek ki. A határszéli lakosság érdekével egyáltalán nem törődik a béketervezet, amennyiben feltétlenül szükséges 30-40 kilométernyi szélességre kiterjedő szabadkereskedelmi zónákról nem tesz intézkedést. Magyarország oly tökéletes földrajzi egység, hogy csak a nyers erőszak- bonthatja meg. Lakóinak érdekét szem előtt tartva, a magyar állam sohasem egyezhet bele önszántából, hogy területét felosszák.

A magyar békedelegáció átnyújtotta a választ – Magyarország népszavazást kíván

Bécs, február 12 Párisból jelentik: A magyar békedelegáció ma délután 4 órakor nyújtotta át válaszát a szövetségesek szerződéstervezetére. Bár a magyar válaszjegyzékből hivatalos kivonatot még nem tettek közzé, annyit meg lehet tudni, hogy számos ellenjavaslatot tartalmaz, különösen a területi és nemzetiségi kérdésről. A Telegraphen Information tudósítója ma megjelent Neuillyben, a Chateau de Madridban, de itt a delegátusokat az újságírókkal való érintkezéstől ismét teljesen elzárták. A palota bejáratát rendőr őrzi. A sajtó eddig keveset kommentálja a magyar béketárgyalás ügyét. A szocialista Populaire hevesen támadja Apponyit és a budapesti kormányt. A Petit Párisién jelenti, hogy a szövetségesek  között teljes összhang van a magyar tengeri kikötő kérdésében. Azt a híresztelést, hogy az egyik szövetséges hatalom hajlandó hozzájárulni hogy a magyar delegáció székhelye Magyarországba helyeztessék át, a lap valószínűtlennek mondja, szintúgy azt az állítást is, hogy Anglia el akarja vállalni az ellenőrzést a magyar államvasutak és az állami birtokok felett és pedig anélkül, hogy szövetségeseivel előbb  erre nézve megegyezést létesítene. Anglia — mondja a lap — loyalis marad és a magyarok rosszul teszik, ha kívánságaikat valóságnak veszik.

Az átnyújtott jegyzékek.

Neuilly, február 13. (MTI. szikratávirata.) A magyar békedelegáció elnökét, gróf Apponyi Albertet és Praznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert és gróf Csáky Istvánt csütörtökön délután félhárom órakor  Gallais kapitány bevezette Henry ezredeshez,  aki Laperche kapitány társaságában fogadta őket. A magyar delegátusok két részletben  adták át az ezredesnek Magyarország válaszát a békefeltételekre. Az egyik részt még ma este kurír utján elküldik Londonba, ahol Millerand francia  miniszterelnök ma tartózkodik, a másik résszel Henry ezredes azonnal eltávozott, hogy a jegyzéket a Quai d’Orsayn átadja.

A következő jegyzékeket adták át: Kísérőjegyzéket, amelyben a magyar kormány általános válasza foglaltatik, amely utal azokra a jegyzékekre, amelyeket a magyar delegáció ebből az alkalomból szintén átnyújtott. Átnyújtották a 21. számú jegyzéket a népszövetségről, a 22. számú jegyzéket a magyar határokról 10 melléklettel, a 25. számú jegyzéket a hadifoglyokról 4 melléklettel, a 28. számú jegyzéket a jóvátétel kérdéséről, különös tekintettel a műemlékekre, irattárakra és múzeumokra 6 melléklettel, a 30. számú jegyzéket, amelyben a katonai, feltételekre válaszolt a magyar kormány 1 melléklettel, a 32. számú jegyzéket Magyarország vízrajzi egységéről 14 melléklettel, a 33. számú jegyzéket a mezőgazdasági kérdésekről, különös tekintettel az erdőgazdaságra, 2 melléklettel, a 34. számú jegyzéket, amely a békeszerződés tervezetének kidolgozására vonatkozik, végül átnyújtottak egy rövid jegyzéket, amelyben haladékot kérnek arra, hogy a hiányzó jegyzékeket részletekben átnyújthassák. A már átnyújtott jegyzékek felét teszik a jegyzékek összeségének.

Elfogták a Délvidéki Köztársaság népbiztosát

 Budapestről jelentik: Még a Károlyi-forradalom első napjaiban történt, hogy Temesvár székhellyel a Bánság vidékén Károlyi emberei kikiáltották a Délvidéki Köztársaságot. Ennek népbiztosává Károlyi egyik bizalmas emberét, dr. Róth Ottó temesvári ügyvédet nevezték ki. Róth az idegen megszállás alatt kénytelen volt elmenekülni Temesvárról és menekvése során megfordult Aradon és Szegeden is. Legutóbb Budapestre jött és egyik rokonának Aradi-utcai lakásán rejtőzött. A nyomozó hatóságok rejtőzködési helyét megtudták és elfogták. Egyelőre őrizetben tartják, viselt dolgainak kinyomozása után határoznak további sorsa felöl.

Tiltakozás a románok kegyetlenségei ellen.

A B. H. jelenti: Csütörtökön délután Pekár Gyula vezetésével nagy küldöttség keresi fel Graziani tábornokot, a budapesti francia misszió vezetőjét, hogy 39 vezető társadalmi testület nevében tiltakozzék előtte az oláhoknak Kolozsvárott és Nagyváradon kimondott halálos ítéletei és a temesvári kegyetlenségei ellen. Meg fogják kérni a tábornokot, hogy tiltakozásukat hozza a külföldi államok tudomására.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. február 13-14, 9. évfolyam / 35-36. szám)