Kiemelt Anyaország 

XIII. Kapzsi rosszindulat, tájékozatlanság és rosszhiszemű becsapás műve a trianoni szerződés

A trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmából az alábbiakban részleteket közlünk Légrády Ottó Igazságot Magyarországnak című könyvéből:

Miután megvizsgáltuk a néprajzi, történelmi, földrajzi, gazdasági és kulturális szempontokat, még mindig nem találtunk olyan érveket, amelyek a józan ész számára indokolhatnák a Trianonban kimondott ítéletet. Felesleges is, hogy tovább töltsük az időt ilyen józan elme számára is megfogható érvek keresgélésével. Egyszerűen azért, mert ilyen érvek egyáltalában nincsenek. A trianoni szerződést nem a józan elme diktálta. Hanem a kapzsi szomszédok rosszindulata és a cseh, román és szerb imperializmusnak beugró nagyhatalmak tájékozatlansága.

Megdöbbentő, hogy a világ nagy nemzetei hogyan adhatták oda presztízsüket a Trianonban elvégzett hóhérmunkához? De mi ezért a világnak ezeket az előkelő nemzeteit nem vádoljuk, mert nem is vádolhatjuk. A trianoni békét nem a nemzetek csinálták, hanem államférfiak, akik a háborúban kifáradt népeknek világbékét ígértek. A Rothermere lordhoz közel álló “Saturday Rewiew” szerint “Wilsonnak, Lloyd Georgenak és Clemenceaunak diplomáciáról, geográfiáról és történelemről a leghalványabb sejtelmük sem volt.” Természetes, hogy ezeket az urakat, akik teljesen tájékozatlanok voltak Közép-Európa viszonyait illetőleg, könnyű volt becsapni és félrevezetni. A nagy nyugati államok vezérei, a legfőbb béketanács irányítói, olyan adatok alapján dolgoztak, amelyeket lelkiismeretlen hamisítók igazság gyanánt raktak eléjük. A Magyarország területére éhes szomszédok meghamisították a statisztikát, a történelmi tényeket, meghamisították még a természetet is, mert hajózható folyamokká léptettek elő olyan határvonalnak szánt patakokat, amelyeken nyáridőben játszva szoktak a tízéves gyerekek átgázolni. Hosszadalmas dolog lenne, ha itt ki akarnánk terjeszkedni ezeknek a hamisításoknak és hazugságoknak minden részletére. Azért csak egyetlen egy jellemző esetet mondunk el.

1919. elején a legfelsőbb béketanács elhatározta, hogy semleges bizottságot küld ki Magyarországba, hogy ez a bizottság hitelesen megállapítsa a magyar-szlovák néprajzi határ helyét. Benesnek ügyes mesterkedéssel sikerült elérnie, hogy ebbe a semleges bizottságba az amerikai delegációnak két olyan tagját küldték ki, aki nem született, hanem csak naturalizált amerikai állampolgár volt, egyébként pedig születésére és anyanyelvére nézve cseh. A semleges delegációba becsempészett két cseh: Karmezin János, az amerikai cseh légióban szolgáló vezérkari kapitány és Kamev Róbert egyetemi tanár meg is érkeztek Kassára, az elszakításra ítélt Felvidék centrumába, azt azonban már nem is látták szükségesnek, hogy a helyszínen megvizsgálják azt a kérdést, amelyről jelentést kellett tenniök. A Schalkház nevű kassai szállodában bérelt lakásukon fölvettek egy jegyzőkönyvet, amelynek természetesen minden adata hamis. Ez a jegyzőkönyv azután döntő érvként szerepelt Magyarország északi részének az elcsatolása mellett.

A trianoni béke megszövegezése során minden eldöntésre kerülő kérdésben Karmezin János és Kamev Róbert módszeréhez hasonlóan jártak el, Közép-Európa új rendezésében mindig az imperialista hajlamukban határt nem ismerő cseheknek, románoknak és szerbeknek volt igazuk. Így készült el a trianoni békeszerződés, amely ilyenformán végesvégig hamisításon és csaláson alapszik. Ezért mi a trianoni szerződés érvényességét ezer más szempont között tisztán jogi alapon is kétségbe vonjuk. Félrevezetett és becsapott bírák döntése nem lehet érvényes.

Ilyen hamisításokkal csak azért lehetett sikeresen tevékenykedni, mert amint ezt maga Lloyd George is elismeri, a német békefeltételek megállapítása után a vezető államférfiak már annyira fáradtak voltak s annyira jelentéktelennek tekintették a többi kishatalom ügyeit, hogy azoknak az előkészítését és eldöntését másodrangú tényezőkre bízták, akikhez Benes és társai természetesen könnyebben hozzáférkőzhettek, mint a fődelegátusokhoz.

Hogy ilyen könnyű sikerük lesz, azt maguk a Magyarország testére vágyakozó kapzsi szomszédok sem merték elképzelni. Medinger cseh-szlovák szenátor jellemző adatot tud erre vonatkozólag elmondani. Tusár volt bécsi követ kijelentette előtte, hogy “a csehek rendkívül meg voltak lepve attól a határmegállapítástól, amelyet a feléjük eső magyar területen a békekonferencia megejtett. A csehek a határokra vonatkozó indítványaikat csupán csak tárgyalás céljából terjesztették elő a békekonferencián. Valósággal konsternálva voltak, amikor a békekonferencia a helyzetismeret hiánya következtében, amit csak kértek tőle, mindent elfogadott”.

Vagyis a csehek kupeckedtek. Nagyon sokat követeltek, hagy azt a kevesebbet, amire igényt tartottak, annál bizonyosabban megkaphassák. A békekonferencia urai ellenben a mi bőrünkre gavalléroskodtak, tájékozatlanságukban telemarékkal tékozolták a magyar földet a földhöz tartozó magyar véreinkkel egyetemben. Így ment ez a határon körös-körül.

A magyar békedelegátusoknak pedig nem volt alkalmuk rá, hogy a békekonferencia tagjait tévedéseikről fölvilágosítsák. Mert a béketárgyalásoknak tulajdonképpen nem is volt tárgyalás formájuk. A magyar békedelegátusokat Neuillyben a Chateau de Madridban internálták, mintha bélpoklosok lettek volna, szóbelileg, közvetlenül nem is érintkeztek velük, hanem csak írásban. De még ennek az írásbeli érintkezésnek sem volt tárgyalás jellege. A tárgyaláshoz két fél kell, akik kölcsönösen meghallgatják egymás érveit. Magyarország érveit azonban senki meg nem hallgatta. Óriási paksamétát tett ki azoknak az adatoknak, térképeknek, statisztikáknak tömege, amelyeket a magyar kiküldöttek Párizsba kivittek a saját igazuknak a bizonyítására. Ugyanakkor a Pesti Hírlap is angol, francia, olasz nyelvű számában bő statisztikai adatok és térképek tömegével hívta föl a világ hatalmasainak figyelmét a készülő igazságtalanságra. Egészen felesleges volt ez a nagy felkészültség. A magyar jegyzékeket el sem olvasták. A békeszerződés szövege már akkor készen volt, úgy, ahogyan azt a Magyarország testére sóvárgó szomszédok lediktálták.

Lehet-e béke, igazi béke abból a diktátumból, amelyet így készítettek el? Természetes, hogy nem lehet. Ezt nemcsak mi mondjuk, hanem a béketárgyalások legkiválóbb szakértői. John Maynard Keynes például a “The economic consequences of the peace” című könyvében erre a megállapításra jut: “Ezt a békét vak szenvedély és kapzsiság diktálta, ez Wilson elveinek nem megvalósítása, hanem kicsúfolása és a szenvedő Európát az összeomlás és az éhhalál szélére fogja taszítani”. Viscount Bryce, az oxfordi egyetem történelem tanára, volt miniszter, az angol parlamentben kijelentette, hogy ez a békeszerződés “Wilson főelveit egyszerűen kidobta az ablakon”.

Folytatjuk.

(Forrás: Légrády Ottó: Igazságot Magyarországnak!. Pesti Hírlap, Budapest, 1930. 20-22. old.)

I. Az I. világháborúban Magyarország vesztette a legtöbb területet és a legtöbb népességet

II. Magyarországot természetes határaitól megfosztva és lefegyverezve kiszolgáltatták szomszédai kénye-kedvének

III. Európa hálája Magyarország iránt

IV. Magyarország háborús felelőssége

V. Magyarország, miután ellenezte a háborút, ellene volt mindenféle hódításnak is

VI. Magyarország és a nemzetiségek

VII. Elnyomta-e Magyarország a nemzetiségeket?

VIII. Trianoni „szabadság“ Közép-Európában

IX. Országhatár és történelmi jog

X. Trianon és a népek önrendelkezési joga. 

XI. Trianon úgy a megmaradt, mint az elszakított részek gazdasági virágzását tönkretette

XII. Miért kellett hát Trianont megcsinálni?

Hasonló bejegyzések